Szűcs Attila
A gravitáció vége
Szűcs Attila az 1990-es évek elején induló festő generáció kiemelkedő, egyik legizgalmasabb alakja. Festészetének kiindulópontja általában egy már létező kép, fotó, képeslap, internetről letöltött fotó. Kép-választásai az ismerősség érzetét keltik, mintha a kollektív emlékezet bugyrából venné őket elő. Ezeket a képeket azonban kiragadja eredeti kontextusukból, és történetei különös, vákuumszerű festői terekbe kerülnek. Legújabb, A Gravitáció Vége című kiállításáról Szűcs így beszél: “A Gravitáció Vége tulajdonképpen képi és gondolati áthallásoktól sem mentes metafora. A gravitáció megszűnése két különböző módon is létrejöhet. A szabadesésben tapasztalt súlytalanság során a dolgok válnak súlytalanná, amiként egy következmények nélküli eseménysorban maguk a cselekedetek. Szintén a gravitáció megszűnéséről beszélhetünk a gravitációs fekete lyuk esetében. Ilyenkor a kalkulálhatatlan végtelen megjelenése teszi értelmetlenné a fogalom használatát.”
Egy meghatározhatatlan térből elő- majd eltűnő csoport, egy kép részleteit megfigyelő női alak, egy süllyedő autó mellett meztelen pózoló és színesen vízszintes csíkokba olvadó nő, egy a foteljába belesüppedő és abban elveszni látszó idős férfitest, vagy a magára hagyott Kádár villa káoszba fulladó összeroskadása. Szűcs ismét olyan képemlékekkel ajándékoz meg minket, amik a tér-idő eseményhorizontján időtlenné válva képesek a figurális festészetet újraértelmezni.
Szűcs Attila műveit jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria Fordulópontok című kiállításán is megtekinthetik.
Munkáit több neves hazai és külföldi múzeum, mint az athéni Frissiras Múzeum, a Ludwig Múzeum vagy az Európa Parlament gyűjteménye, illetve számos fontos magángyűjtemény őrzi.
2014. 11. 21. - 2015. 01. 10.