Svatopluk Mikyta
Ungold
Svätopluk Mikyta (1973) a Deák Erika Galériában megrendezett második egyéni, Ungold című kiállításán legújabb műveit, monotípia-, és kollázs-sorozatait mutatja be. 2013-as Narancssárga emberek c. bemutatkozó kiállításának anyagához képest is erős tematikus és vizuális átrendeződés figyelhető meg a művész életművében. Bár Mikyta új képei nem veszítik el teljesen korábbi erős politikai referenciáikat, valamint a művész alapvető érdeklődése sem fordul el a talált képek erőteljes grafikai feldolgozásától, de számos új elem játszik domináns szerepet a kiállításon. Az új művek mindenképp univerzálisabbak, és kevesebb lokális történeti kódot tartalmaznak. A most bemutatott művek értelmezési tartománya egyértelműen nyitottabb és a művész színhasználatában is elmozdulás figyelhető meg a korábbi avantgarde uniformalitástól jóval expresszívebb irányokba.
Svätopluk Mikyta jelenlegi kiállításával 2014 óta tartó legújabb alkotói korszakát foglalja össze. A cím (Ungold/Aranytalanítás), egy az „antikolás” eljárásával ellentétes irányt határoz meg maga és művei számára. Mikyta nem olcsó, friss alapanyagokból készült tárgyakat akar öregíteni, értékesebbnek feltüntetni felületi beavatkozásokkal. Nem maiból akar régit csinálni, hanem saját talált (régi) képgyűjteményét akarja kortárs módon feldolgozni. Mikyta invenciózus és nagyon is analóg saját grafikai eljárásai sok tekintetben párhuzamba állíthatók a kortárs digitális vizuális kultúrával, és annak referenciálatlanságával. Azonban Mikyta képtárgyainak komplexitása és tapintható unikalitása nem engedi, hogy azokra úgy tekintsünk, mint indusztriálisan sokszorosítható tömegcikkre.
A kiállítás tagadhatatlanul legmonumentálisabb eleme, egy 33 kollázsból, monotípiából álló mű-együttes, sorozat. Ez bizonyos perspektívából felfogható tapétaként is, de az érdekessége, hogy nem repetitív, hanem individuális és reprodukálhatatlan formákon alapszik. A kiállítás és ezen műcsoport formakészletére is egyértelműen az expresszív jelző alkalmazható leginkább, mivel a gesztusoknak, és a technikai véletlenek is van szerepe Mikyta grafikai, rajzos, vagy éppen festői eljárásai során. A művész jellemzően aranyszínű offszett festékkel fed be fekete-fehér könyvekből származó képeket. Az arany expresszív használata ellenpontozza a nyomdai eljárások meglehetősen egzakt karakterét. Mikyta művészi praxisa azon alapszik, hogy egyéni és utánozhatatlan saját kézjegyét integrálja ikonszerű képek reprodukciójába. Lényegét tekintve korábbi „átrajzolásai” során sem járt el másképpen, csak radikálisan bővítette grafikai, festői technikai eszköztárát, ami műveit még szertelenül szuggesztívebbé tette. Mikyta képeinek szubjektív ikonográfiája pedig most már a botanikától a tipográfiáig terjed, miközben átível a késő-modernizmus tárgykultúráján is.
Fenyvesi Áron
Svätopluk Mikyta a szlovák művészet nemzetközileg egyik legláthatóbb alakja, művei Magyarországon is szerepeltek már a Deák Erika Galérián kívül a Magyar Nemzeti Galéria, a Trafó Galéria és a Stúdió Galéria kiállításain, valamint az Off Biennálén a Bródy Házban is. 2008-ban elnyerte a szlovák Oskar Čepan díjat, 2011-ben a Strabag Artaward International fődíjasa volt, művei a MUDAM Luxemburgban gyűjteményében is megtalálhatók. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Európa-szerte Lengyelországtól, Németországon át Angliáig. Svätopluk Mikyta Selmecbányán él, a brnói Masaryk Egyetem tanára.
2016. május 4 - június 4.