Schneider festményeinek alapvető inspirációs forrása saját élete, múltja és jelene. Minden mű egy „emlékezet kollázs”, személyes kapcsolatainak egyfajta pszichológiai portréja. Hatalmas vásznait élénk színek, erőteljes ecsetvonások dominálják, figurái sematikusan festett enteriőrökben teszik mindennapi dolgaikat, vagy éppen tűnnek el azokból. Képei gyakran színházi jeleneteket idéznek, de Schneider művein a néző mindig csak egy bizarr helyzet tetőfokát láthatja – fák között ücsörgő, a házból kizárt embereket, kádban sellőként úszkáló női alakot, vagy éppen kiürült poharakat egy billegő asztalon. Schneider gyakran egy-egy szót, naplótöredéket fest a vászonra, amivel képeinek személyességét, érzelmi telítettségét fokozza. Festészete jól illeszthető a David Hockney nevével fémjelzett amerikai figuratív festészeti iskolába.
Schneider az elmúlt években számos amerikai és nemzetközi kiállításon mutatta be műveit, Magyarországon ez lesz az első kiállítása.
2011. 04. 07. - 2011. 05. 07.