"Az Itt és Most számít csupán, közben tisztelettel és figyelemmel tudsz fordulni afelé ami Ott és Akkor van vagy történik. A dolgok felszínének pontos vizsgálata a kulcs a világ megértéséhez. A felület mutatja meg magát csupán. Ha nem adok elég időt annak, hogy a dolgok és személyek számomra feltáruló felületét vizsgáljam és ezáltal megértsem, el sem szabad kezdenem figyelni a körülöttem lévő világot. Kezdje mindenki a gondos megfigyeléssel és az eredménye meglesz."
Wolfgang Tillmans, 2005
A Paradiszkó sorozatom képei az elmúlt öt évben készült társadalom portrék, tulajdonképpen csendéletek. Fotósként elsősorban emberek, emberi szituációk, a társas viselkedés konvencióin kívül és belül eső jelenetek érdekeltek kezdettől fogva, az utóbbi pár évben azonban – párhuzamosan – elkezdtem másfajta megfigyeléseket tenni. Lefordítani az embert körülvevő, intakt vagy éppen a nyomunkat viselő környezetet, ugyanazzal az eszköztárral: a vizsgálódásaimnak nem szabok előre irányt és nem várok el eredményt.
A tájkép és csendélet műfajában rejlő elégikusság és melankólia engedi meg, hogy vizsgáljam az élet törékenységét, fenntarthatatlanságát; hogy rákérdezzek arra, mi a mai kor vanitas szimbóluma; mi váltja ki ugyanazt a rettegést és frusztrációt a múlandóság és esetlegesség fékezhetetlenségére.
2014. 04. 04. - 2014. 05. 03.