Pintér Gábor 2008-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.
Papírmunkái mellett nagyméretű, hagyományos olaj-vászon technikával készült festményeket és installációkat is készít. Festményei furcsa szituációkat feldolgozó, elsősorban korunk fogyasztói társadalmának kritikus szemléletét tükröző életképek. Festményeinek kiindulópontja egy-egy talált kép az Internetről vagy akár régi családi albumokból. Vásznait élénk színekkel és szenvedélyes gesztusokkal festi meg, vaskos ecsetvonásai egy olyan világot mutatnak be, ahol a látványt az erős, szinte megfogható felületek expresszivitása uralja.
Legújabb sorozata egyértelmű folytatása eddig munkáinak. Még mindig az ember a központi figura, aki már nem a családi és baráti fotózások modellje, jelenléte inkább maga a kérdőjel. Tell Vilmost idézi Walter, aki korunk emblematikus almájával a fején mosolyog ránk nagykabátban valahol Hawaii szigetén, elképzelt szobor mellett pózol egy ünneplőbe öltözött turista, a semmibe szalad ki egy múzeumnak látszó épületből a különös játékfigura. A műkarácsonyfa mellett pózoló, magára céltáblaként tekintő család látszólag már saját magát sem veszi komolyan, létüket akár egy eléjük ugrott tigris is beteljesítheti, ugyanúgy, mint a vörös mosogató mellett álló kissé eltorzult arcú konyhatündérét. Pintér fájdalmasan komikus témaválasztásai akár a 2000-es évek elejének korrajzaként is tekinthetők. Egy-egy határozott vonallal képes valódi karaktereket bemutatni, hogy ezek a figurák aztán az abszurd elemekből felépített és gyakran átrajzolt tereiben kérdőjelekként létezhessenek tovább.
2011. 01. 21. - 2011. 02. 20.