Instax
DÉRI Miklós, DOBOKAY Máté, EMBER Sári, GÁLDI VINKÓ Andrea, PUKLUS Péter, RÁKOSI Péter, SZILÁDI Mónika
Az instant fotó, a polaroid kamera 70-80-as évekbeli futása óta mostanában nagy visszatérését éli, egy új kultúrát teremt a közösségi média korában. Talán a mai közösségi médiakép-használathoz a leghasonlatosabb módon a pop ikon, Andy Warhol használta a 60-as évektől a 80-as évek végéig a Polaroid kamerát. Akárcsak az Instagram ma a miénket, úgy rögzítette sokszor nyers és rögtönzött módon megragadva Warhol saját korát, világát és a mögötte lévő víziókat. Ennek a fotózási technikának a reneszánsza ösztönzött minket, hogy arra kérjünk fel néhány fotóművészt, kísérletezzenek kicsit egy Fuji Instax Wide 300 kamerával és egy a Budapesti Fotófesztiválra szervezett csoportos kiállítás keretében prezentálják a végeredményt. A polaroid technika valahol félúton helyezkedik el az analóg és a digitális képkészítés között, ezért ezzel a csoportos kiállítással nem csak a képkészítés technikai evolúcióját állítottuk fókuszba, de a fotóművészeknek az egyedi és megismételhetetlen képeket készítő amatőr eszközhöz való viszonyát is vizsgáltuk. Az instant fim segít megragadni a pillanatot. Azáltal, hogy a technológia adottságaiból következően látszólag manipulálhatatlan a képkészítési eljárás, valóssá és megkérdőjelezhetetlenné válik a képek tartalma. Az instant fotó nem tudja, de nem is akarja a valóságot jobb színben feltüntetni, azt a maga esetlen szépségében ábrázolja. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a profi technikához szokott fotóművészek megküzdenek az instant fényképezőgép végtelen egyszerűségével. Meglepő eredmények születtek, amelyekkel a képzőművészek bebizonyították, hogy nem félnek átlépni saját árnyékukat. Míg egyesek dinamikusan beépítették a technikát munkafolyamatukba és vázlatkészítésre, dokumentálásra használták az instant kamerát, mások kísérleti módon álltak a feladathoz, és a technika határait igyekeztek kiterjeszteni. Voltak, akik korábbi sorozataikat folytatták, de olyan is akadt, aki egyik konkrét művét értelmezte újra a technika segítségével. A bemutatásra kerülő művek mindegyike művészettörténeti kereszthivatkozásokkal van tele, túlmutatnak önmagukon és olyan más műfajokkal azonosulnak, mint a mail art, a színmező festészet vagy a szobrászat, mintha ez az egyszerű médium többre lenne képes, mint amire hivatott.
Ez a polaroid-varázs.
A kiállított instant fotók mögötti egyéni történetek
Dobokay Máté lírai színmező fotográfiája létrehozását tekintve már sokkal technokratábbnak mondható. A fotográfiához amúgy is a technikai eljárás kiterjeszthetősége felől közelítő kísérletező kedvű fiatal fotós, vintage szűrőket helyezett egy nagyítógép alá laborkörnyezetben, majd a fényérzékeny anyagot, jelen esetben az instant fotópapírt visszatette a gépbe és exponált, hogy a vegyi folyamatok elinduljanak a papíron belül és létrehozzák ezeket a gyönyörű egyszínű lapokat.
Déri Mikós is egy experimentális utat választott. A fények megértése és tanulmányozása talán a fotógráfia legfontosabb része.Déri az egyszerű automata gép fénykiegyenlítő funkcióját használta fel jelen kiállításon bemutatásra kerülő munkáinak elkészítéséhez. A három szürke kép három teljesen eltérő színű (fekete, szürke és fehér) kartonról készített fotó, amely az automata balansz miatt teljesen egynemű szürkéket eredményezett.
Puklus Péter (Trapéz Galéria) folyamatosan használ instant filmet, főleg klasszikus polaroid formátumot az Impossible Project jóvoltából. Jelen kiállításra készített Instax-os fotói elsősorban konstruktív művészeti referenciákat előhívó műtermi beállítások, amelyek tematikájukban és kompozíciójukban is erősen kötődnek legutolsó, Egy harcos epikus szerelmi története című trilógiájához, installációs szempontból pedig a nagyot futott Handbook to the Stars című munkájához kapcsolható. A művész instant képeit sokszor egy készülő mű előtanulmányának tekinti, és ki tudja, talán az itt látható képek is visszaköszönnek majd egy kis példányszámos műben.
Rákosi Péter installációja egy két hetes andalúziai kirándulás eredménye. Az ezen az úton készített képeket Rákosi postára adta, amelyek egy körülbelül két hetes út során érkeztek meg galériánkba nem sokkal a kiállítás előtt. Az installáció a 60-as években népszerű mozgalom, a mail art módszerét felhasználó mű együttes.
Ember Sári (Molnár Ani Galéria) egy sokoldalú képzőművész. Nem csak fotókat, de kollázsokat, szobrokat és legújabban kerámiákat is készít. Jelenlegi biodinamikusnak nevezett sorozata az otthona és a műterme között mozgó új tárgyainak állandóan változó kompozícióit örökíti meg. Nem csak festészeti és szobrászati referenciákat idéznek meg ezek az odafigyelést és kellő tanulmányozást igénylő, direkt a sejtelmes sötétben tartott fotók, de archaikus tárgykultúránkat, múzeumi régészeti gyűjteményeket is emlékezetünkbe hívnak.
Gáldi Vinkó Andrea egy teljes sorozatot dedikált a 80-as évek New yorki polaroid-generációja egyik központi alakjának, Basquiatnak a két éve kiadott napló-másolataihoz. Andi invenciózus anyaga olyan hipertextként működik, amely áthatol téren és időn, hogy a kontextusok nélküli naplójegyzetek és instant képek harmonikus összjátékát hozza létre.
A New Yorkban élő Sziládi Mónika képeinek nagy része több fotóból összevágott digitális montázs, amelyekből - részben az Instagram-on való megjelenés problematikája miatt -, részleteket kezdett el kivágni. Ez a folyamat oda-vissza hat munkamódszerében, olyannyira, hogy néha egy kész fotó is a digitális montázs egy újrahasznosított részlete csupán, akárcsak az itt kiállított instant fotó esetében.
Kurátor: SÁRVÁRI Zita
Megtekinthető: 2017. 03. 30 – 04. 29.