Fajgerné Dudás Andrea
Concordia Discors
A Deák Erika Galéria aktuális kiállításán Fajgerné Dudás Andrea legújabb festményeit mutatja be.
A Concordia discors, azaz a dolgok ellentmondásos összhangja, egy Horatiustól kölcsönzött kifejezés, amely szerint a világ harmóniáját az ellentétes erők egyensúlya teremti meg. Ez az az állapot, amikor a dionüszoszi féktelenség kiegyenlítődik a nyugtató, lecsillapító apollói akarattal, amikor a káoszból rend lesz. Fajgerné művészete is hasonló ponthoz érkezett el: azt a pillanatot érjük tetten, amikor az alkotó a párhuzamosan futó, sokszor egymással konfrontálódó szerepeit ütközteti és megtalálja azt a harmóniát, azt a művészi attitűdöt, ami legújabb festményciklusát jellemzi. Fajgerné továbbra is a hagyományos női szerepekre, a saját test és a média/fogyasztói társadalom által uralt testkép viszonyára reflektál, művei most is tele vannak rejtett utalásokkal a nőművészeti és a feminista kánonhoz, de az a sokféleség, ami eddig művészetét jellemezte, most egy pontos, átgondolt kijelentéssé áll össze.
A kiállításon számos olyan festmény látunk, amelyek valamiféle küzdelmet láttatnak. Harc önmagunkkal, harc a társadalmi elvárásokkal szemben, harc a külső és a belső én-ek között, harc a szív és az ész között. Az egyik festményen kést döf egy szívbe, hangsúlyozva a fájdalmak mértékét, amiket akár a szavak is okozhatnak, míg e kép párján az agyát darálja le húsdarálón, ahol a hús végül tennivalókat soroló papír cetlikké változik.
A kiállítás központi művében, egy kvázi triptichonban, az alkotó határozottan és tudatosan vetkőzi le azokat a szerepeket, amelyek korábban korlátozták a női művészeket. A szó legszorosabb értelmében lép ki az őt addig meghatározó keretekből, ő már nem pusztán háziasszony, feminista művész, performer, túlsúlyos nő vagy anya, hanem az az autonóm alkotó, aki mindezt a tudást egyetlen képbe belesűrítve megfogalmazza. Míg az egyik festmény a fehér férfi által uralt művészettörténeti hagyomány levetkőzésének a gesztusa, ahol a művész még azelőtt kitör Yves Klein kék festékéből, hogy az meg tudná őt abban hempergetni. Egy másik kompozíció Orlan-parafrázisa, ahol a művész a feminista szakirodalom legismertebb könyvei közé zárja be magát, mintegy annak a kényszerzubbonyába, amellyel arra utal, hogy a művészettörténeti kánon pontos ismerete nélkül attól elszakadni, felülemelkedni sem lehetséges. A saját test, az Én visszavételének pillanatait rögzítik ezek a festmények.
A kiállítás másik kulcs műve, A kék szoba is az alkotó önmagához való megérkezését mutatja fel. Susan Valadon 1923-ban festett képének átirata egy olyan nőt láttat, aki már megtalálta a concordiát, aki békésen szemléli a különnemű szerepek kiegyenlítésééből megszületett összhangot. A Vénuszként ránk néző alak mellett meghatározó olvasmányai, a háttérben egyre elhalványuló lovasok, az arcán nyugalom és a tudás önbizalma jelenik meg. Ennek a Vénusznak már nem kell lemeztelenednie, nincs kiszolgáltatva a nézőjének, mint ahogy a lovasok is épp csak sugallják a régi harcok emlékét. Ez a Vénusz már elfogadta önmagát és különös érzékenységgel képes megfesteni, megmutatni változó arcait.
MEGNYITÓ SZÖVEG
2023.12.13.
Köszönöm, hogy itt lehetek, és én nyithatom meg ezt a kiemelkedő kiállítást. Nagy megtiszteltetés ez nekem. Fajgerné Dudás Andreát a legtehetségesebb magyar művészek egyikének tartom, és igyekezni fogok ezt néhány gondolattal alátámasztani, de ő a munkát már elvégezte. Így én sem igazolni, inkább laudálni jöttem.
Röviden szeretném felhívni a figyelmet néhány kiemelten fontos motívumcsoportra, amelyek egyes festményeken önállóan, másokon egymást kiegészítve jelennek meg. Mindenek előtt ilyen az olló. A hajat, a köldökzsinórt, a cérnát, az élet fonalát elmetsző. Már korábbi Fajgerné-képekről emlékezetesek a művek középpontja felé meredő, nyitott ollók, amelyek fenyegetően örvénylenek egy tárgy körül vagy az önarcképeken egyenesen az arc felé rontanak.
Pasolini írja Eretnek empirizmus című tanulmánykötetében - és most tartalmi idézés következik -, hogy az életnek olyan a halál, mint a filmnek a vágás. Mindaddig csak egy halom leforgatott anyag, cellulózszalagok kilométerei. A vágás azonban véglegesíti, mi kerül a filmbe, mi a kukába. Hasonlóan ehhez, amíg élünk, a lehetőségek mindig adottak. A halál dönti el, mennyit értek cselekedeteink, szavaink, és kik voltunk végeredményben. Fajgerné festményeinek többségében kék ollói ezzel az eldöntöttséggel, megmásíthatatlansággal fenyegetnek, erős kontrasztban a vitalitás, az élet hemoglobinszagú vöröseivel.
Az agresszív és feltartóztathatatlannak tűnő szúró-vágó eszközök világoskékje A kék szoba című festményen is hangsúlyosan jelen van. Jelentős tónusfinomodással ugyan, de hasonlóan támadó szerepben, a háttérben kirajzolódó lovak alakjában, akik a kép terében klasszikus félfekvő pózba helyezkedett Fajgerné, és egyben a néző felé vágtatnak. Igaz, a nőalak közönyösen hátat fordít nekik, ezzel könnyedén megsemmisítve erejüket, a sajátját egyszersmind megsokszorozva.
Ezt a művet Suzanne Valadon 1923-as, azonos című festménye ihlette, amely gyökeresen máshogy ábrázolta a nőt, mint minden korábbi, csupa férfiak által festett kép. Valadon korábban annak köszönhette viszonylagos ismertségét, hogy olyan művészek állandó modellje és múzsája volt, mint Renoir, Toulouse-Lautrec vagy Degas, és közülük valakitől szülte Utrillot, de ami fontosabb és kevésbé bulváros adalék, neki köszönhetjük többek közt az odaliszk-téma felforgatását, vagy azt is, hogy a hálóvető halászokat formás fenékkel ábrázolta, visszatükrözve a művész tekintetének kitett modell alárendelt helyzetét, vagy egyszerűen csak saját nemének érdeklődését emancipálta minden dac nélkül, pusztán festészeti témaként.
Az ő alakját kortársiasítja Fajgerné ezen a művén, amelyen önnön flegmaságán túl könyvekkel is körülbástyázza magát. Nála azonban az olvasás nem azért bukkan föl, mert a research based art trendi. Sokkal inkább azért, mert az ember nem más, mint fölegyenesedett, eszközhasználó, olvasó állat. A könyvek, konkrétabban a feminista művészettörténet jeles kötetei nagy hangsúlyt kapnak ebben a szériában. Egyes esetekben leltárszerű csendéletekként tűnnek föl, mint a művész osztatlan figyelmének tárgyai, máshol viszont egyfajta intellektuális küzdelem fizikai megjelenítéseként, magát a súlyos könyvhalmok közé préselve, leigázva, kalodába zárva, megmérve és könnyűnek találtatva. A könyv, ez a festettségében paradoxszá avanzsáló objektum, amely az ókori mesterektől kezdve Orlanon át Birkás Ákosig attribútumként vonul végig a festészet és tulajdonképpen minden képi művészet történetén, Fajgerné munkásságában is elfoglalja az őt megillető helyet.
A kérdés inkább jól érzékelhetően az, hogy Fajgernét milyen hely illeti meg. Egy lehetséges saját válasz a Kitörés II. című mű, kétségtelenül a kiállítás fő műve. Egy szintén adaptált, de szélsőségesen önkritikus válasz, egyértelmű szimbolizmusát a háttér elmélyített international klein blue árnyalata teszi teljessé. A szín, amely Yves Klein számára a végtelent jelentette, Fajgerné performatív munkáiban a nem csak végtelen, de láthatatlan házimunka láthatóvá tételének színe.
A legnyomasztóbb mégis az, hogy minél többet beszélek mindezekről, annál inkább elvész a lényeg. A lényeg az, hogy Fajgerné egy punk, egy sebezhető, mégis gátlástalan, egy reflektív, mégis öntörvényű, egy tájékozott, mégis intuitív, és mindünk érdekében remélem, hogy feltartóztathatatlan punk, aki a leghitelesebb magyar művészek egyike.
És itt jön a póló: ki is az a Deák Erika? Ennek a pólónak a mai alkalomtól független története van, mégis ide vág. Deák Erika az a női Clark Kent, aki civilben galerista, de ha letépi magáról ezt az álcát, akkor alatta egy punk, egy sebezhető, mégis gátlástalan, egy reflektív, mégis öntörvényű, egy tájékozott, mégis intuitív, és mindünk érdekében remélem, hogy feltartóztathatatlan punk. A hasonlók pedig felismerik egymást. Kívánom, hogy e kiállítás szemlélése során minél többünknek legyen része ebben a felismerésben.
Kozák Zsuzska
További információért kérjük hívja a galériát.
Megnyitó: 2023. december 13, szerda, 18 óra
Megnyitja: Kozák Zsuzska, művészettörténész, művészeti író
Megtekinthető: 2023. december 14 – 2024. január 26.
Nyitva: szerda - péntek, 12:00 - 18:00