Szűcs Attila az 1990-es évek eleje óta készít tradicionális olaj-vászon festményeket, az utóbbi években pedig több videó munkája is született. Műveinek kezdőpontja mindig egy már létező kép, újságkivágás, filmrészlet, képeslap vagy mostanában saját maga által készített fotó. A kiválasztott figura/tárgy képein aztán mindig egy különös világba kerül, oda, ahol az emberek és a tárgyak nem konkrét térben és időben, de kizárólag a saját létezésük által definiált világban konkretizálódnak.
Szűcs legújabb festményei a nyári napfogyatkozások világába vezetnek minket. Kezükben gumimatracot tartó párok, sötét eget kémlelő fürdőruhás figurák, semmibe vezető csúszdák jelennek meg a képeken. Erős zöldek, szinte foszforeszkáló rózsaszínek és feketébe hajló szürkék határozzák meg az új művek színvilágát - egy olyan álomba pillanthatunk itt be, amit már valószínűleg mindnyájan láttunk. Szűcs szeret a nézőivel játszani, de ugyanúgy a titkait is megosztja velünk, hisz új képeivel elárulja azt is, hogy az exits, vagyis kijáratok kifejezés nála nem pusztán az ajtók fölött elhelyezett jelekre, de inkább a világok közötti átjárhatóságra, saját belső kép-világának a külső világba, vagyis a festményeken történő leleplezésére utal.
Szűcs Attila festményei számos múzeumban és galériában voltak kiállítva, legutóbb a New York-i Priska Juschka galériában, a Hudson Valley Center for Contemporary Art-ban, a kölni Emmanuel Walderdorff galériában vagy a Műcsarnokban. Művei a legtöbb hazai és nemzetközi köz-és privát gyűjteményben megtalálhatók.
2010. 12. 03. - 2011. 01. 15.