Ember, mítosz és a gép
Bodoni Zsolt, Robert Fry, Cantemir Hausi, Vitaly Pushnitsky
A Deák Erika Galéria következő kiállítása a neves angol kurátor, Jane Neal (az Artinfo szerint a kelet-európai művészet vezető szakembere) által rendezett Ember, Mítosz és a Gép című csoportos kiállítását lesz.
A kiállítás a mitológiákkal és a gépekkel kialakított emberi kapcsolatokat vizsgálja négy művész:
a magyar Bodoni Zsolt, a román Cantemir Hausi, az orosz Vitaly Pushnitsky és az angol Robert Fryalkotásain keresztül. Mind a négy művész munkáinak fókusza az ember és a gép, illetve az ember és a mitológia kapcsolata. Már a kezdetektől jellemző az emberre, hogy nemcsak inspirációért, de segítségért fordul a mitológiához, mint ahogy felidézve Herkules hősies győzelmeit hatalmas ellenségei felett mindennapi életének nehézségei is elviselhetőbbnek tűnhet. A gépek szerepe is óriásit változott az idők során, azok ma nem pusztán a modernizáció és haladás inspiratív eszközei, hanem gyakran az annak nevében elkövetett pusztítás kellékei.
Bodoni Zsolt legújabb munkái elmúlt korok tárgyait és eszközeit vizsgálják. Festményein a klasszikus európai mitológiákból származó női aktok és lovasok úgy jelennek meg, ahogy azokat a valamikori kommunista hatalom propaganda célra használta. Szépség, erő és szerelem szimbólumai realizálódnak ezeken az alakokon, miközben Bodoni újraértelmezi az antik gyökerekből táplálkozó művészettörténeti szemléletet. Bodoni érdeklődése az utóbbi időben a művészettörténet legfontosabb műveinek „újrahasznosítására” fokuszál, munkáiban fura hadieszközök, a hatalom és a gépek használatának következményeivel foglalkozik. Képein gépekkel teli romos szobákat, gázálarcot viselő harci lovakat és munkások csoportjai között őgyelgő látszólag elfeledett bágyadt aktokat látunk.
Robert Fry munkáit „a figuratív festészet legfrissebb interpretációja”- ként jellemezhetjük. Képein különös feszültség húzódik a sűrűn elhelyezett, éles körvonalú figurák és az absztrakt háttér között. Nem tudni pontosan milyen térben vannak ezek a figurák, a nyugtalan szituáció azonban nyilvánvalóan érezhető. A vászon alján néha szövegek jelennek meg, amik a festmény és a művész közötti viszonyról szólnak. Fry nemrégiben a figuráról a formára helyezte át a hangsúlyt, az ember jelenléte mégsem tűnt el teljesen festményeiről. Az antropomorf elemeket összekötő figurák, és mitikus fenevadak egy nyugtalanítóan sötét, nyomasztó térben folytatják párbeszédüket.
Cantemir Hausi festészetét a művészgyerekkorának emlékeiből előhívott állatok és tájak látomásos ábrázolása uralja. Képei mégsem szentimentálisak, hanem egy bizonytalan légkör különös nyugtalanság fedi be ezeket a festményeket. Hausi tárgyai pontosak, úgy vannak megfigyelve és ábrázolva, ahogy a diktatúrákban az emberek. Hausi képein gyakori motívumok a hosszú árnyékok, ami fizikai manifesztációja a sötét rémuralomnak, a baljós előérzeteknek és a szenvedésnek. Hausi képein az állatok szimbolizálják a tisztaságot, ezek a furcsa, álomszerű lények képviselik azokat a tiszta, alapvetően emberi értékeket, mint szilárdság, hűség és a béke.
Vitaly Pushnitsky különböző médiumokkal dolgozik, festményeket, szobrokat és installációkat is készít. Erre a kiállításra egy olyan festménysorozatot készített, ami a nyugati világ két ismert „szobrát”, a korinthoszi oszlopfőt és a kereket dolgozza fel. Az oszlop a városok házainak tetőit tartja a kerék pedig a közöttük lévő közlekedést teszi lehetővé. Pushnitsky kör alakú képei a reneszánsz tondo formát idézik, azokat nézve olyan érzésünk lehet, mintha egy puha felhők mennyei talapzatát néznénk.
2011. 10. 21. - 2011. 11. 26.
Kurátor: Jane Neal