Csató József
Patches and Drips
Csató József már több csoportos kiállításon is szerepelt a Deák Erika Galériában, önálló programmal azonban most jelentkezik itt először. Kiállítása az elmúlt egy év munkájába enged betekintést, amelyben izgalmas folytatását láthatjuk a művész munkásságát mindig is uraló foltszerű festészeti építkezésnek és a kollázs technika kiteljesedésének. Legújabb festményciklusa mellett néhány korábbi kiemelkedő darab is bemutatásra kerül, hogy a különböző időszakokban készült képek egymásmellettisége kirajzolja az alkotói folyamatnak az ábrázoló stílusból egy árnyaltabb absztrakció felé való eltolódásának evolúcióját. Korábbi képeihez képest legújabb sorozata mintha teljesen nélkülözné a figurativitást, az ábrázolás morzsái azonban kitüremkednek a dekonstruktív rétegek alól. A bemutatásra kerülő kollázs-festmények nem szokványosak, hiszen az új képek létrehozására felhasznált elemek régi festményeinek újraértelmezett darabkái. A filozófia egyik fogalma, a dekonstrukció, tökéletesen rávetíthető a Csatót legújabb festményeiben foglalkoztató kérdésekre és az alkotói folyamatra egyaránt. Az elmélet szerint minden eddigi valóságértelmezést annak rétegeire kell bontani és újra kell gondolni. Ez nem jelenti a meglévő fogalmak elvetését, inkább annak megkérdőjelezését és újragondolását. Csató élvezettel használja fel újra saját korábbi műveit, hogy ironikus módon az új anyag szolgálatába állítsa őket úgy, hogy azok megtartsák a korábbi időszakra jellemző festési módszer, ecsetkezelés és színhasználat jellemzőit. A tőle megszokott foltszerű építkezés sejtelmesen keveredik az anyagban épp úgy, ahogyan a régi vászondarab a frissen felhordott festékbe simul a múlt egy darabkájaként a jelenbe ékelődve. Robosztus felületein az élénk, vibráló színeket mély tónusú földszínek és lágy pasztellek váltják. A képek nehéz festékrétegeibe légiesen illeszkedik a régi vászondarab, izgalmas „hibákat”, véletlenszerű, amorf jelenségeket létrehozva. Nem csak legújabb festményciklusáról, de Csató egész eddigi életművéről kijelenthető, hogy ellentétpárok mentén egyensúlyoz: a figurákká mosódó, de eredendően absztrahált elemek, a fátyolosan vibráló és teljesen tompa, fakó színek, a rétegelt, blokkszerű és egyszerű, letisztult felületek között.
Csató József (1980, Mezőkövesd) 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Maurer Dóra osztályában. Három évben is elnyerte a Derkovits Gyula Ösztöndíjat (2013, 2014, 2015), 2013-ban a prominens Esterházy díjban részesült. Számos önálló és csoportos kiállításon szerepelt itthon, de a külföldi kiállításokon is rendszeresen szereplő alkotó Stuttgartban, Berlinben, Bécsben is többször bemutatkozott már. Művei a legfontosabb hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményekben szerepelnek.
2017. 02. 23 – 03. 25.