Moizer Zsuzsát eddig elsősorban jellegzetes akvarelljeiről és olajfestményeiről ismerhettük, mostani kiállításán azonban egy a művészt 2007 óta foglalkoztató témát jár körbe, az emlékezés útjának különböző stációit nagyszabású installációként mutatja be. Nagyméretű szilikon és gipszszobrai egy különleges térinstalláció részeként jelennek meg, melyeket több kisebb szobor egészít majd ki a galéria termeiben.
Moizer számára az új technikai forma lehetőséget ad korábbi témáinak újragondolására, illetve kiegészítésre. A kiállítás központjában egy ember nagyságú szobor áll, amiből épp csak maga az ember hiányzik. A mű kiinduló pontja most is személyes emlékekből és magánmitológiákból táplálkozik, miközben a hangsúly fokozatosan áttevődik saját testéről az őt körülvevő szubjektív környezetére. A családi élet töredékes emlékfoszlányai és az azoknak helyet adó környezet tárgyi emlékei idéződnek fel egyszerre a kiállításon. Egy valahol ottfelejtett kabátot, egy arcot, furcsa testtorzókat látunk, szinte feszítően sugárzik a családi otthonból és mindent megbocsátó szeretetből sugárzó biztos támpontok és fogódzók fájó hiánya. Az a hiány, ami először a töréshez, utána a teljes széteséshez, majd a lehetséges talpra álláshoz és újrarendeződéshez vezethet.
2012. 01. 13. - 2012. 02. 18.