Nemes Márton elsősorban a folyamatosan változó gazdasági és ideológia érdekek építészetre gyakorolt hatásait vizsgálja, munkáinak fókuszában az ember teremtette környezet, a valamikor élő, de mára elhagyott üzletek vizuális valósága áll. Átmenetileg Zárva című sorozatán bezárt üzletek kirakatait illetve belső tereit, a mai városi élet mindennapos történeteit mutatja meg nekünk. Bár ezeknek az építészeti struktúráknak valamikori formái még felismerhetők, Nemes terei inkább a valamilyen külső erő által lerombolt geometriai alakzatokhoz hasonlítanak. Pusztulat van mindenhol, az embertől kiüresedett terek dokumentációja ez, olyan korleírás, amit a hanyatláson innen láttat velünk.
A most kiállított sorozata nemcsak a jelen világhelyzetre, de saját munkáira is visszautal, a graffiti, a street art hangulata, látásmódja megmarad, de a szövegek és mondatfoszlányok helyett most az egymásra felvitt festékrétegek különböző anyagai és struktúrái utalnak a városi lét rejtett kódrendszereire. Az éles kontúrokat kapó alapra felvitt és lefolyatott festék spontaneitást, izgalmas mélységeket ad képeinek, miközben megbontja a szerkezetek keménységét, és feloldja az alapstruktúra építészeti pontosságát. Az olaj és akril, valamint a színbeli különbségek pontosan mutatják az egyes lerakódási szinteket. A festékek rétegeinek különbözőségeivel nem pusztán a festmény felületének izgalmát, de sajátos történetiséget teremt, amiben műveit egyfajta városi régészetként is értelmezhetjük.
2013. 09. 13. - 2013. 10. 13.